VÉGRE! Megérkeztem a jól megérdmelt (?:) szabadságomra. NY-ban kiadós gurulás után startoltunk el a menetrend szerint. Elképesztően jó idő volt, így NewYork városát teljes szépségében csodálhattam meg madártávlatból a már lefele tartó nap megvilágításában. Tényleg megkapó látvány volt. Az utazásról annyit, hogy a jegyemen az állt, hogy a gép 5.25kor indul és 8 valamikor landol, így én nagy naívan 3 órás útra számítottam. A nálam okosabbak rögtön rájöhetnek a turpisságra, miszerint a keleti és a nyugati part között van 3 óra különbség, és a jegyeken mindig helyi időt írnak, tahát az út valamivel több mint 6 és fél órásra sikerült. Közben a hiperszuper fülesem ötösre vizsgázott, tényleg noisecancelling:) Ami vicces volt, az a kaja a repülőn. Illetve visszagondolva teljesen jó volt, csak éppen az a meghökkentő, hogy pizzát szervíroztak, kb 10 centi átmérőjűt. Jót mulattam rajta, amikor megláttam. Landolás, kiszállás, semmit a gépen hagyós, jól körülnézős... Utána semmi biztonsági ellenőrzés, mert belföldi járatról volt szó. Azért meglepődtem, hogy mennyire gyorsan kikerültem. Tom és Ági vártak rám, Monica és Amanda otthon vártak. Egy órácska beszélgetés az ősökkel egy sörike mellett, a lányok marhára tanultak, nekik már suli van, Moninak már ez a 3. hete... Utána alvás, több mint 2 hónap után igazi Ágyban! :) Azóta asszimilálódok.
California deamin' folyt.
2007.09.05. 20:18 Danci
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://danci.blog.hu/api/trackback/id/tr28158313
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
